Siófok ikonikus épületállományát, amelynek része a Víztorony, a Thanhoffer Villa vagy az egykori Sió és Hullám Szállók épületei, mindenáron meg kell védeni attól, hogy az önkormányzat bármikor eladja azokat. A kiemelt érdeklődés miatt a város ingatlanvagyonáról a SióKör tagjai márciusban kétszer is tárgyaltak. A legutóbbi, március 29-i találkozón kardinális témaként kapott hangzott, hogy meg kell teremteni a városi „koronaékszerként” számon tartott épületek, építészeti és vagyoni jellegű védelmét.
Siófok forgalomképes vagyonához több mint 450 ingatlan tartozik, ezek azok, amelyek végső soron képviselőtestületi döntés nyomán akár el is adhatók. A hosszú listában olyan vagyonelemek szerepelnek, mint a Víztorony, a régi mozi épülete, a Galerius fürdő, a Thanhoffer villa, a legutóbb a Gábor Dénes főiskola oktatóbázisaként szolgált Sió és Hullám Szállók, strandterületek vagy éppen üzletek és városszerte fellelhető lakások.
Mivel az eladható kategóriában több olyan épület szerepel, amely hozzátartozik Siófok történelméhez és a város arculatát is meghatározza, ezért a SióKör úgy látja, hogy elengedhetetlen lenne egyfajta garanciát vállalnia az önkormányzatnak arra, hogy ezeket az épületeket sem befektetői, sem költségvetési nyomásra nem adja el. A Kör tagjainak véleménye szerint nemcsak nyilvános ingatlan-kataszterre van szükség Siófokon, hanem egy pontos tervezési mátrixra is, amely a jövőbeli városfejlesztési stratégiák mentén több szempontból vizsgálja a városi tulajdonú ingatlanállományt. Ennek a hálózati rendszernek egyrészt számításba kell vennie a forgalomképes, de az eladástól (erkölcsileg is) védendő ingatlanokat, másrészt azokat, amelyek eladósorba kerülhetnek adott esetben akkor, ha a városnak egy pályázathoz önrészként jelentősebb pénzt kellene előteremtenie. Éppen ebben az összefüggésben került szóba az évek óta zárva tartó Galerius fürdő ügye, amellyel kapcsolatban az önkormányzati hírekben az olvasható, hogy a pályázati pénz nem elég a felújításra. A 1,5 milliárdos beruházáshoz elnyert 900 millió forintos támogatás kiegészítésére a polgármester több lehetőséget is felsorolt. Ebből derül ki, hogy a testület zárt ülésen döntött arról, hogy felmérik, melyik nagy értékű önkormányzati ingatlan vagy ingatlanok értékesítéséből lehetne a Galerius fürdő felújításához hiányzó százmilliókat előteremteni.
A SióKör aggodalmai valósak és jogosak, a közösség tagjai ezért is beszéltek márciusban két találkozón is a városi ingatlanvagyon helyzetéről és arról, hogy a város értékes vagyontárgyait (vagy ahogy elhangzott a „koronaékszereket”) valójában semmi nem védi attól, hogy a testület döntése nyomán az önkormányzat eladja azokat.
A SióKör javaslata:
-
Alakuljon városi vagyonigazgatóság, amely menedzser szemlélettel nyilvántartja és kezeli az ingatlan portfóliót.
-
Készüljön évente értékkezelt leltár a város vagyontárgyairól.
-
Alkosson az önkormányzat helyi rendeletet arra, hogy melyek azok az ingatlanok, amelyek eladásához nagyon erős szavazati arány, pl. 4/5-ös testületi döntés szükséges. Ezzel biztosítva, hogy a legértékesebb vagyonelemek önkormányzati, politikai ciklusokon átívelően is Siófok tulajdonában maradjanak.
A találkozón pro és kontra érvek hangzottak el azzal összefüggésben is, hogy meg lehet, illetve meg kell-e válni attól, az akár értékes ingatlantól, amelyet a város sem fenntartani, sem hasznosítani nem tud. Elhangzott, hogy ha a tulajdonos, vagyis az önkormányzat évente nem tudja az ingatlanérték 2-5 százalékát az épület fenntartására fordítani, akkor az ingatlan minden évben amortizálódik, azaz érdemes az eladás mellett dönteni. Ugyanez a helyzet a hasznosítással. Meg kell-e tartania a városnak azt az értékes ingatlant, amit ötlet, szakértelem és pénz híján nem tud hasznosítani.
A Kör egyes tagjainak véleménye szerint az ilyen esetek gazdaságilag az eladást támaszthatják alá, míg az ellenvélemény úgy hangzott, hogy az önkormányzat képviselőtestületének lokálpatriótaként viselkednie, és meg kell találni a fenntartási forrást valamint a hasznosítási lehetőséget, hiszen az ikonikus, városi karaktert erősítő építményeket meg kell menteni a jövő generációjának és akkor sem kerülhetnek magánkézbe, ha a fenntartás vagy hasznosítás költségvetési forrást von el.
Vagyongyarapítás, vagy vagyon felélés
A találkozón felmerült, hogy az önkormányzat jó gazdaként bánik-e a város pénzével. Elhangzott, hogy eladások helyett az elmúlt időszakban átgondolt és tervezett ingatlanvásárlással sokat gyarapodott volna Siófok vagyona. Ehelyett a város milliárdos összegeket tart bankban, miközben a jelenlegi inflációs helyzetben ez a befektetési forma biztosan veszteséggel jár. Példaként hangzott el, hogy amikor valaki a saját vagyonáról gondoskodik, és azt látja, hogy a befektetései értéküket vesztik, akkor keres másik, jobb megoldást a vagyonának megtartására vagy növelésére. Ez a hozzáállás azonban a város részéről egyelőre nem érzékelhető. Az összejövetelen a bezárt Galerius fürdő kapcsán került szóba az is, hogy két évvel ezelőtt mintegy 600 millió forintból újították volna fel a komplexumot, de az önkormányzat akkor nem rendelte meg a munkálatokat, amelyek 2023-ban már 1,5 milliárdos kiadást jelentenek.
Meg kellene tartani az oktatási profilt a Hullám szálló épületében
Már nem bérli a Gábor Dénes Főiskola a Siófok történetét meghatározó, a balatoni fürdőkultúrát megalapozó egykori Sió és Hullám Szállók épületeit, amelyek az 1990-es évek vége óta folyamatosan felsőoktatási helyszínként szolgáltak. Korábban a Kodolányi János Főiskola turisztikai képzése zajlott az épületben, amely néhány éven át a Gábor Dénes siófoki campusa volt. Egészen idén januárig.
Az egyelőre kérdés, hogy a Balaton-part egyik legértékesebb ingatlanával mit tervez a város, különösen annak fényében, hogy ez az ingatlan-együttes is a forgalomképes vagyontárgyak között szerepel, azaz eladható. A SióKör tagjainak meglátása szerint az oktatási helyszínnek kialakított, kollégiumi szárnnyal rendelkező építményekbe neves külföldi egyetemet kellene bevonzani. Érvként hangzott el, hogy kifejezetten magas szintű turisztikai képzések miatt magyar diákok utaznak Svájba, Hollandiába tanulni, miközben a hallgatókat kellene itthon tartani és a külföldi vendégelőadókat és diákokat Siófokra csábítani. Ezzel nemcsak a helyi gazdaságot, hanem a társadalmat is fel lehetne pörgetni.
A SióKör, ahogy a kezdetektől, úgy továbbra is azt az álláspontot képviseli, hogy Siófok fejlődésében, az élhető város megteremtésében a közösségi érdeknek meghatározónak kell lennie, és ennek az városi ingatlanvagyon és az ingóság tekintetében is prioritást kell élveznie.