Koncepciók egész sora készült az elmúlt 10-15 évben Siófok önkormányzata számára, a város mégsem fejlődött látványosan azért, mert a jelentős adófizetői forintokból megrendelt koncepciókat a városvezetés a fiókba tette, ahelyett, hogy akár egyet megvalósította volna – állapították meg a SióKör tagjai március végi találkozójukon, amelyen Siófok kitörési pontjairól beszélgettek. A lokálpatrióta közösség határozott álláspontja az, hogy jól kidolgozott, a valós igényeket és gazdasági körülményeket szem előtt tartó városfejlesztési stratégiára van szükség, amit nem lehet félben hagyni, hiszen Siófoknak még mindig van esélye fejlődni. A kérdés csak az, hogy a városlakók igényeire szabott tervek álomszerű elképzelések maradnak vagy tenni akarással végre meg is valósulnak?
Élhető, szerethető várossá tenni Siófokot, ahol az állandó lakosság, a nyaralótulajdonosok és a turisták is jól érzik magukat – az alapvetés a SióKör létrejötte óta szinte valamennyi találkozó központi témája, egyúttal a kör küldetése. A lehetőségek adottak, ám az elmúlt 10 évben kiaknázatlanok maradtak.
Elengedhetetlen a Balaton-parti területek becsatolása a városi vérkeringésbe
Ha fejlesztésekről esik szó, akkor a SióKör tagjai szerint az egyik legfontosabb lépés a kikötő környékén egy második városközpont létrehozása lenne. A nyári csúcshónapokon kívül szinte teljesen kihalt parti sávot, a kikötő környékét be kell csatornázni a város vérkeringésébe. Ehhez azonban szolgáltatásokkal, élményelemekkel kell megtölteni Siófok legértékesebb területét, a Rózsakert környékét, amely városi, közösségi funkciókért kiált.
Egy ilyen koncepcióba azonban nem férhet bele, hogy az önkormányzat egyszerűen elengedi a legértékesebb ingatlanját és ahelyett, hogy a megtalálná a legmegfelelőbb funkciót az egykori Sió és Hullám szállók épületegyüttesének, vitatható szerződés keretében a Debreceni Egyetem használatába adja azt. Nincs még egy Balaton-parti város, amely rendelkezne hasonló panorámával és adottságokkal bíró ingatlannal, mint a legutóbb a Gábor Dénes Főiskola által használt, Siófok történelmét is meghatározó épület. És minden bizonnyal nincs még egy város, amelyik 3 kevéssé sikeres próbálkozás után újra a felsőoktatás szolgálatába akarná állítani a turisztikailag legfrekventáltabb ingatlanát. A Kodolányi János Főiskola (ma már egyetem), majd a Kaposvári Egyetem végül a Gábor Dénes Főiskola sem tudott olyan mennyiségű hallgatót vonzani Siófokra az elmúlt 20 évben, amely sikerre vitte volna a felsőoktatás meghonosítását a városban.
10 hónappal ezelőtt éppen a SióKör oktatási tematikájú találkozóján jelentették ki a város oktatási szakemberei, hogy Siófokon nincs létjogosultsága a főiskolai, egyetemi képzésnek. 2023 júniusában Szamosi Lóránt önkormányzati képviselő úgy érvelt, hogy a város túl kicsi a főiskolai, egyetemi szintű oktatáshoz, és a hiányzik a vonzó háttér is a sportok, a kultúra valamint a szórakozás terén. Akkor arról is szó esett: felsőoktatás ráadásul annyira költséges, hogy a fenntarthatóságot sok száz nappali tagozatos hallgatóval lehetne csak elérni, erre pedig egy évvel ezelőtt még kis esélyt láttak az oktatáshoz értő helyi szakemberek. A fiatalok számára vonzó lehetőségek megteremtéséről az önkormányzat azóta sem gondoskodott, Siófok és vonzáskörzetének kínálata nem változott, az önkormányzat most mégis 15 évre a Debreceni Egyetem használatába adja legértékesebb vagyontárgyát. A város mindeközben árulja a patinás Thanhoffer villát, évek óta halogatja a Galerius fürdő felújítását és nem él elővásárlási jogával a stratégiai fontosságú halászati telek esetében sem. Az indokok között elsődlegesen a forráshiányra hivatkozik a városvezető, aki számtalanszor beszámolt már arról a több milliárdos bankban tartott pénzügyi vagyonról, ami tavaly nyárig 250 millió forintot meghaladó kamatjövedelmet hozott Siófoknak.
A SióKör tagjai szerint most, hogy a zsilip környéke megújul és a Rózsakertre is százmilliókat költött a város, nem szabadna megszakítani a folytonosságot. A korábbi főiskola épületét városi szolgálatba kellene állítani. Folytatva a sort, a Nagystrand alig használt nyugati bejáratát meg kellene nyitni, és átjárható, sétálható szabad korzóvá alakítani a strand teljes területét egészen a szállodasornál fekvő keleti kapuig. A Balaton-part szabad hozzáférhetősége átalakíthatná a szolgáltatói kínálatot is, így Siófok esélyt kapna arra, hogy olyan vállalkozások telepedjenek meg a területen, amelyek a nyári hónapokon túl is gondolkodnak, és a főszezon elmúltával nem alakítják OSB palánkvárossá a parti promenádot. A nyitottság iránti igény Siófok lakosságában hosszú ideje él, ugyanakkor valódi nyitottságra a városvezetés részéről lenne szükség a lezárások, korlátozások és a túlszabályozás erőltetése helyett.
Siófok nem épült rá a Balaton-partra, de ezen lehet változtatni. Az önkormányzatnak átgondolt urbanisztikai szemlélettel úgy kellene gondolkodnia, hogy olyan várossá alakítsa Siófokot, ahol jól érzik magukat a helyiek. A városvezetésnek mindemellett kulcsszerepe van abban, hogy átalakítsa a lakosság felelősségérzetét és korlátozza az éhes magántőke befolyásoló erejét. Ezt csakis határozott szabályrendszer megalkotásával lehet elérni, soha meg nem valósított koncepciók gyártásával aligha – hangzott el a SióKör összejövetelén.
Építészeti értékek és a városon túlnőtt ingatlanállomány
A 2000-es évek első felében elindult ingatlanfejlesztési bummot követően az utolsó szabad parti területek az elmúlt években épültek be Siófokon. A lakásállomány az új apartman házak elkészültével megsokszorozódott a városban, azonban ezt a növekedést Siófok infrastruktúrája, szolgáltatási palettája illetve annak színvonala nem követte le, ami később még gondot okozhat. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Siófok új, parti ingatlanállományának gyarapodásával megjelentek olyan befektetők, akik nem a város igényeit tartják szem előtt, a felhúzott épületek nagy része nem illeszkedik a városképbe. Noha az ingatlanfejlesztések új minőséget is hoztak a városba, ám mindez ellentmondásba került a városlakók igényeivel. Míg az önkormányzat a parti sáv építkezéseinél sok esetben megengedő volt, addig a belvárosban építészetileg olyan védettségeket és fejlődési gátakat konzervált, amelyekkel saját lakosságának a lehetőségeit korlátozza, pedig a belvárosi utcákban álló városépítészeti értékek felújításra, az épített örökség megmentésre szorulnak.
A városnak az ingatlanok terén is az együttműködés szemléletét kellene követnie és ösztönzőkkel rávenni a lakosságot, a nyaralótulajdonosokat valamint a befektetőket is arra, hogy mindenkinek tennie kell a környezetéért, nem csak hasznot húzni a kiadott vagy eladott lakásállományból.
A turizmus fontos, de központi fejlesztési források már aligha lesznek
Az államilag támogatott turisztikai fejlesztések ideje lejárt, ezért olyan nagyszabású beruházások, mint amelyek az elmúlt években jellemezték a Balaton térségét, már aligha várhatók. A turizmus fejlesztési aranykorának végét jelzi az is, hogy a Balaton Kiemelt Turisztikai Fejlesztési Térség nevéből, kormányzati döntés értelmében, kikerült a fejlesztési szó. Turisztikai fejlesztéseket ennek ellenére meg lehet és meg is kell valósítani Siófokon. Az önkormányzati források kiegészítéseként a magántőkére biztosan szüksége lesz a városnak, ugyanakkor határozottan korlátozni kell a magántőke túlzott befolyásoló kísérleteit és a közösségi érdek elébe helyezett egyéni érdekek érvényesítését. A SióKör tagjai szerint a magántőke bevonása ezekkel a feltételekkel is sikeres lehet abban az esetben, ha a befektetők vonzó, határozott és tartható városfejlesztési cél mellé állnak, amiben a maguk sikere is biztosított.
Siófokot alulról szerveződő, a helyi lakosság és a vállalkozások igényeit figyelembe vevő városfejlesztési koncepció mentén ki lehet mozdítani a tetszhalott állapotából.
Ennek a folyamatnak része lehet a 120 éves hagyománnyal bíró, de az elmúlt években elfojtott fürdőegylet újraszerveződése is. A SióKör tagjai áprilisban folytatják eszmecseréjüket, amelyen tovább részletezik az élhető város megteremtéséhez szükséges, megvalósítható célokat.