Lehet-e bővíteni a Balaton partvonalát? Elrugaszkodott ötlet vagy mentőöv? A SióKör májusi találkozójának témáját a tó bővítési lehetősége adta, és szó esett a Balaton vízpótlásának lehetőségeiről is. A SióKör tagjai és a meghívott szakemberek azt vitatták meg, hogy a tó melletti mesterséges vízfelületek létrehozásával ökológiai inkubátorok hozhatók létre, amelyek egyúttal vonzó befektetési helyszínként is szolgálhatnának anélkül, hogy a fejlesztések károsítanák illetve csökkentenék a Balaton vízfelületét.
1200 négyzetkilométer. Ekkora volt egykor a Balaton vízfelülete, amely a szabályozások és a vasútépítés hatására a 19. század utolsó felére zsugorodott 600 négyzetkilométerre. A napjainkban megvalósult fejlesztések, az önkényes feltöltések nemcsak további területeket szakítanak ki a Balatonból, de ökológiai károkat is okoznak.
Szabolcsi József és Lantos Péter, a SióKör legutóbbi találkozójának előadói ötleteket és lehetőségeket tártak fel, amelyek az élőhelyek bővítése, a víztest tehermentesítése illetve a tó biológiai állapotának megőrzése mellett arra is alkalmasak lennének, hogy bővítsék a partmenti beruházási területeket anélkül, hogy az a tó kárára válna.
Az előadás nemzetközi példák felsorakoztatása mellett két lehetőséget tárgyalt. Részben a Zamárdi Brettyó területének átalakítását, másrészt Siófok és Ádánd között a Sió völgyének felduzzasztását.
Szabolcsi József elképzelése szerint a Zamárdi révhez közel eső, a kemping és a vasút között elterülő Brettyó nádas területén, a Balatonnal összeköttetésben egy új tavat lehetne létrehozni a közepén szigettel. Itt 6 kilométer átmérőjű, 1 millió négyzetméternyi vízfelülettel bíró mesterséges, ám a Balaton vízéből táplálkozó tó hozható létre, amely a biológiai sokszínűséget bemutató élőhelyként, szabadidős területként és akár beruházási helyszínként is funkcionálhatna.
Hasonló, ám jóval kiterjedtebb vizes élőhelyet lehetne teremteni a Sió-völgyében, ahol duzzasztással 13,5 négyzetkilométer vízfelületet lehetne kialakítani, több mint 30 kilométernyi partvonallal. (Összehasonlításként a Balaton kerülete kb. 200 kilométer, egy ekkora hozzáadott vízfelülettel jelentősen növelhető a tó meglévő partszakasza.)
Szabolcsi József egy évekkel ezelőtt készült, mérnöki tervet hozott példaként. Az Incze Domokos által jegyzett tanulmányterv 40 millió köbméter vizet tartalmazó tórendszert képzel el a Sió-völgyében, amely állandó összeköttetésben állna a Balatonnal, több szigetet foglalna magában, ezáltal vonzó természeti környezetként egészítené ki a tó vízrendszerét.
A tavak megszületnek és meghalnak. Emberi beavatkozás nélkül nem maradnak életben – mondta Lantos Péter, aki nemzetközi példákon keresztül szemléltette, hogy a természetes vizek mellett mesterségesen kialakított tavaknál saját ökokörnyezet alakul ki, amelynek köszönhetően a mesterséges jelző idővel már értelmét veszti. Lantos Péter nemcsak a környezeti értékeket szemléltette, hanem a gazdasági aspektusokra is rámutatott. Mint mondta: közvélemény kutatások támasztják alá, hogy érintett területeken a megkérdezettek 94 százaléka helyesli a mesterséges tavak létrehozását a lakókörnyezetében. Sokat mondó számadat az is, hogy a víz mellett épülő beruházások értékét már az invesztíció kezdeti fázisában 28 százalékkal növeli a vízközeli elhelyezkedés.
A vízhiány határozza meg a jelent és a következő fél évszázadot
Az 1996-óta eltelt 26 évben 8 olyan év volt, amikor a Balaton vízmérlege negatívba fordult, vagyis kevesebb víz érkezett a tóba a vízgyűjtőről és csapadék formájában, mint amennyi elpárolgott belőle. A klímaváltozással összefüggő éghajlati tendenciák egyre több hasonló, mínuszos évet prognosztizálnak, ezért a mesterséges balatoni tavak kialakításával járó hatalmas anyagi ráfordítás mellett a legnagyobb kérdés, hogy miként kerül víz a Balatonból a felvázolt víztestekbe. Noha az évszázados tapasztalatokra hivatkozva vélhetően lesznek még olyan időszakok, amikor a többletvíz leeresztése okoz majd gondot, a jelenlegi állapotok mégsem ebbe az irányba mutatnak.
A SióKör találkozóján elhangzott érvek szerint a mesterséges tavak kialakítása nemcsak a partvonal bővítése miatt támogatható ötlet, hanem a vízminőség terén is pozitív hatásokkal járna. A tervek mellett szólva elhangzott, hogy néhány centiméternyi Balaton víz leeresztésével feltölthetőek lennének a zamárdi és a Sió-völgyében lévő területek, amelyek vízállása később a Balatonhoz hasonlóan ingadozna. Az ellenérv ugyanakkor úgy szólt, hogy amíg az alacsony vízállás a tó jövőjét veszélyezteti, addig ezeknek a terveknek nincs létjogosultsága.
Elhangzott: az egységes balatoni gondolkodás, a közös akarat, a magánérdek felett érvényesülő közérdek érvényesítése utat nyithatna ezeknek és a hasonlóan jó ötleteknek.
Ripszám János építész egy egészen közeli, tabi példát említve érzékeltette, hogy egy mesterségesen létrehozott tó építészeti, gazdasági és társadalmi előnyt is hordoz. Tabon 3 évvel ezelőtt egy lakópark mellett alakítottak ki tavat. Mint mondta: nemcsak 30 százalékkal emelkedett az ingatlanok értéke a tó partján, de ami az igazi előny, hogy élő környezet alakult ki, amelyet az emberek valóban használnak. – Élet alakult ki ott, ahol korábban nem volt és ez a valódi előny – hangsúlyozta Ripszám János.
A Zamárdi Brettyó kapcsán dr. Molnár Gábor, a Balaton Fejlesztési Tanács munkaszervezetének, a Balatoni Integrációs Kft-nek a vezetője mondta el, hogy egy ökopark létrehozására korábban már volt törekvés a területen, amelyről tudni kell, hogy Natura 2000-es természetvédelmi oltalom alatt áll, emellett több száz tulajdonos birtokában van. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park ugyan évekkel ezelőtt kivásárolhatta volna a terület tulajdonosait, ám az üzletből nem lett semmi, hiszen a tulajdonosok építési telekként szerették volna hasznosítani a frekventált területet és az ennek megfelelő árat szerették volna mindig is megkapni a telkükért. A Brettyó így nem került a nemzeti park tulajdonába és ezzel az ökológiai fejlesztés lehetősége is elszállt.
„Ha nem kezdünk el most tenni a tóért, akkor 4700 éve van vissza a Balatonnak.” – ezt Szári Zsolt, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. vezetője jelentette ki a SióKör találkozóján.
Bár ez a tényadat sem a mi életünket, sem az unokáink jövőjét nem befolyásolja, de jelzi, hogy emberi beavatkozás nélkül a Balatont nem lehet megmenteni az utókornak. Szári Zsolt szerint legfontosabb célként arra kell törekedni, hogy az utódaink legalább a jelenlegi formájában láthassák a Balatont. A most ismert helyzetet kellene konzerválni, hiszen az állapotok javításához vízre volna szükség, abból pedig nem lesz több.
Szári Zsolt meglátása szerint mind a Zamárdi, mind a Sió-völgyét érintő elképzelések jó ötletek, de éppen a vízhiány miatt nem fognak prioritást élvezni.
A Balaton ügyét miniszteri biztosként már 1 éve felügyelő szakember szerint különböző, egymással ellentétes vagy akár összeegyeztethetetlen érdekek feszülnek a Balaton és az azt körülvevő élő- és épített környezet körül. Teljes konszenzusra egyetlen témában sincs esély még akkor sem, ha a tó érdeke az egyetértést követelné. – Akkora ellentétek és egyet nem értések mozognak a háttérben egy szerencsétlen ökológiai helyzetben, amikor folyamatosan fogy a víz és a kisvizes időszakok esélye egyre nagyobb. Néhány jó év után a Brettyó és a Sió-völgye is ugyanolyan gondokkal küzdene, mint a Balaton egésze – fejtette ki a szakember.
A vízháztartást érintő problémák kapcsán a balatoni vízpótlás kérdése is felmerült az összejövetelen. Elhangzott, hogy bár Magyarország gazdag vizekben, de a víz nagy része átfolyik az országon anélkül, hogy hasznosítanánk, ráadásul árvizek idején a védekezés jelentős többletköltséget hordoz.
A SióKör találkozóján dr. Molnár Gábor vázolta fel azt az ötletszámba illő, elvi lehetőséget, hogy az Alpokból a Murán keresztül a Drávába majd a Dunába folyó vízből a zalai Principális csatornán majd a Zalán keresztül lehetne vizet juttatni a Balaton vízgyűjtőjére, a Balatonba és a Sióba is. Ezzel folyamatos vízáramlást lehetne biztosítani a kényes területeken.
Mivel az elkövetkező évtizedekben jelentős vízhiányra kell készülni, ezért 50 éven belül meg kell oldani a Balaton vízpótlását. A SióKör tagjainak álláspontja szerint az érdekellentétek ellenére is meg kellene találni a Balaton gazdáját. A jelenlegi helyzet nem vezet sehova, amikor túl sokan bábáskodnak a tó felett és nem létezik regionális egység sem.
Kavicsot kell dobni az állóvízbe, előtérbe helyezni a közösségi érdeket és erkölcsi kötelességként támogatni a Balaton jövőjét biztosító terveket akkor is, ha most úgy tűnik, azokból csak száz évek múltán lehet valami.